2016-01-06

Lassan 35 éve foglalkozom tánctanítással. A mai napig találkozom szülőkkel, akik arról kérdezgetnek, miért is jó, ha a kislányuk – esetleg már ovis kortól – táncolni tanul. Sem az úszással, sem a korcsolyázással, sem a nyelvtanulással vagy a kis zseniképzővel (bizony, már ilyen is van!), nem merül fel hasonló kétség, a tánccal ugyanakkor igen.




Nemrég találkoztam egykori iskolástársammal, aki látványosan azon csodálkozott, hogy a kitűnő bizonyítványommal és az egyetemi diplomámmal hogyan süllyedhettem odáig, hogy most táncolni tanítom a gyerekeket. A versenyzőim szülei is érveltek azzal olykor, hogy azért lesz profi táncművész a gyerekükből, mert az elit gimnáziumban lemaradnának a színötös társaiktól.

Én a bő három évtized alatt azt tapasztaltam, hogy a táncolni tanuló gyerekek semmivel sem tudnak kevesebbet az otthon ülő, elektronikus kütyükkel játszó vagy éppen plázázó osztálytársaiknál. Sőt pontosan a versenyzőimnél láttam azt, hogy mennyivel céltudatosabbak, kitartóbbak, testileg-lelkileg erősebbek, mint korosztályuk tagjai, jobban tudnak összpontosítani, javukra tudják fordítani a kudarcot, nem veszik természetesnek a sikereket, képesek lemondani valamiről a céljuk megvalósítása érdekében, és nem várják alanyi jogon az eredményeket, hanem természetesnek érzik, hogy keményen meg kell dolgozniuk érte. 




Egyik volt tanítványom, a többszörös magyar bajnok, világbajnoki dobogós és Világ Kupa-győztes Mihalicz Ivett, aki országos kémia versenyek első helyezettje, s több alkalommal képviselhette hazánkat a nemzetközi természettudományi diákolimpiákon, ahol szintén dobogós helyezéseket ért el, s már túl van a Cambridge-i Egyetem felvételi vizsgáján, a következőket mondta:

“A tánc nemcsak kitartó munkára és céltudatosságra nevel, hanem a szellemi teljesítőképesség fokozásához is hozzájárul, vagyis nemcsak a szociális készségek, hanem a mentális képességek fejlődését is segíti. Mivel orvosnak
készülök, kérem, engedjék meg, hogy kicsit tudományosabb szemszögből közelítsem meg a tánc és a szellemi fejlődés kapcsolatát. Kutatások kimutatták, hogy ez a tökéletes mozgásforma arra, hogy megnöveljük az idegi kapcsolatokat,
ezzel fejlesztve az agykapacitást, mivel egyszerre van igénybe véve az agy zenére, mozgásokra és érzelmekre funkcionálódott része. A kisgyermekkor kritikus időszak az agy fejlesztésének szempontjából, de a tánc kortól függetlenül akár idősebb korban is látványosan tudja fejleszteni a kognitív képességeket.”

Csatlakozva Ivett gondolataihoz: minden tanév elején odajön hozzám néhány szülő, hogy elmondja, mennyit segítettek a táncórák a gyermekeiknek az iskolában. Ugyanis az ovis gyerekeknek komoly nehézséget okoz az óvoda kötetlenebb légköre után az iskola szigorúan szabályozott, fegyelmezett rendjébe beleszokni. Az egy-két éve ovis táncra járóknak – mint kiderült – ez jóval könnyebb, mert a 45 perces koncentrálást, összpontosítást és a közös munkát, feladatmegoldást játékosan, észrevétlenül elsajátították, így az iskolai elvárások nem okoznak komoly gondokat.



Ovis-és kisiskolás korban nagy a mozgásigényük a gyerekeknek, és ezt a heti 5 testnevelés óra sem elégíti ki, különösen nem ott, ahol nincsenek meg hozzá a feltételek (a télvíz idején iskolaköröket futó gyerekek ízületeinek a beton kifejezetten nem tesz jót, és akkor még a megfázásról, tüdőgyulladásról nem is beszéltünk). Ráadásul nem mindegyik gyermek szereti a monoton, ugyanazokat a mozdulatokat vég nélkül ismételgető mozgásformákat, hanem kreatívabb, változatosabb, számára érdekesebb mozgásra vágyik. Mi lenne erre alkalmasabb, mint a tánc? Hiszen nem kell tartani veszélytől, mint a szertornában, komolyabb meghúzódástól, sérüléstől, mint a ritmikus gimnasztikában vagy a műkorcsolyában, és nem kell attól félni, hogy a gyermek még fejletlen izomzatát túlterheljük.



Fotók: Csobay Dániel

A fotókon látható ovis, gyermek és junior táncosok a győri Grácia Mozgásstúdió, illetve Grácia Alapfokú Művészeti iskola növendékei, akikhez akár most, tanév közben is lehet csatlakozni.

Gellért Tünde

Vissza a bejegyzesek listájához.